Nagyvárosi rezonőr

2009. március 16. 16:40

A Szabadság vezeti a népet

A Richter skála szerint négyes erősségű csodaként értelmezhető az, hogy újra nyílt a múltszázad forduló egyik legszebb kávéháza, az Aulich utcai Szabadság. A Szabadság Budapest egyetlen karakteresen szecessziós kávémérése, a szecesszióra utalnak a mennyezet eozin hatású festett tulipánmotívumai és a tulipános terazzó és a faburkolat elemei.

De álljunk meg! Talán vannak, akik  nem értik, hogy miért hívnak egy kávéházat Szabadságnak… Nos, mert az ezernyolcszázas évek második felében itt állt az a laktanya, melyben kivégezték Batthyány Lajos grófot, az 1848-as szabadságharc miniszterelnökét. A kávéház ablakából egyébként az örökmécsesre látni. 

Az 1902-ben elkészült épület földszintjén 1902-ben nyílt meg a Strausz család üzemeltette kávéház, mely Ady egyik törzshelye volt – a XX. század talán legnagyobb magyar költője itt írta a Harc a nagyúrral című 1906-os keltezésű remeklését. 

Aki ebédelt itt korábban egy-egy tikkasztó és száraz vasárnap délben, az nem hisz a szemének. Egy kb. másfél négyzetméteres eredeti mennyezet részt feltárva újraalkották a kávéház díszítéseit, és megpróbálták rekonstruálni az eredeti állapotot. Nem volt könnyű dolguk, mert nem maradt fenn belső fotó, így aztán a Szabadság kávéház belsőépítészeti kialakítása egy enteriőr fantázia, de készséggel elhisszük, hogy ilyen lehetett a Nyugat indulása idején. 

A kávéház ideális méretű, nem olyan kicsi, mint a Művész, van karzata (itt lehet csak dohányozni), de mégis átlátható a tér. Leginkább a Centrálnak lehet majd konkurenciája, és úgy néz ki, árban vonzóbb is: egy Rákóczi túrós 350 Ft, az Ischler 180Ft, viszont a rövid italok 1000 Ft körül vannak, ami már nem hangzik olyan barátságosan. 

Bizonyára sokan ábrándoztak arról, hogy milyen jó lenne, ha újranyílna eredeti formájában még néhány klasszikus kávéházunk. Tessék: megnyílt a Szabadság, melyre azt is ráfoghatjuk, hogy irodalmi kávéház volt, elvégre ismerünk egy Ady-levelet, melyben arra kéri az akkor még számára ismeretlen Fülep Lajost, hogy a Szabadság Kávéházban találkozzanak. Fenyő Miksa visszaemlékezéséből tudjuk, hogy  Ady itt költötte a Harc a nagyúrral című szépséges versét. 

Az Ady-kultusz olyan erős a kávéházban, hogy a költő viaszszobrot kapott. Egy csésze előtt ül, és éppen a Harc a nagyúrral-t írja. Mivel megszerettük a helyet, talán megengedhetünk magunknak annyi kritikai észrevételt, hogy megjegyezzük: a Budapestet ábrázoló festmények a falon kissé negédessé teszik ezt a kultúrtájat. De ezen lépjünk is túl, bizonyára hamarosan lecserélik majd mondjuk archív Budapestet fotókra. A Szabadság kávéház megnyitása az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi években Budapesttel történt.

Szabadság kávéház
1054, Budapest
Aulich u. 8.